Ötödik nap - Day five
Az ötödik
nappal folytatódott az osztrák vasutas körutunk. Erre a napra, egy
meglehetősen hosszú útvonal volt betervezve. Ez volt időben a
leghosszabb napunk. De még az is lehet, hogy távolságban is. Reggel 8
után indultunk el Sopronból és csak este 10 óra után érkeztünk haza. 14
órányi vonatozás, egyetlen nap alatt, azért nem semmi...
Aznap
kivételesen nem Wiener Neustadt felé mentünk, hanem a GySEV vonalán
Ebenfurth-ig, majd onnan tovább Bécsbe. Egy Tálentum
villanymotorvonattal mentünk végig. Ebenfurth-nál véget ér a GySEV
vonala, onnan már az ÖBB vonalait használtuk. Errefelé kissé
látványosabb a pálya nyomvonala. Sokkal több nagyivű kanyar található
ezen a részen. És kisebb dombok is szinesitik a tájat. Ebenfurth után
már 120-140es a pálya. Sajnos ezen a részen nem készültek fényképek,
mert egész reggel esett az eső és nagyon párás volt a levegő (magyarul
köd volt). Sajnos ez a vonatunk is a Südbahnhof-ba ment, igy le kellett
szálljunk Wien Meidling-en. Szerencsénkre addigra már elállt az eső. Az
állomást szakaszokban újjáépitik, főleg a megnövekedett forgalom miatt.
Teljesen modern, európai szinvonalú állomást épitenek a régi helyére. Az
épitkezés szakaszosan történik, igy egyszerre csak egy-egy vágányt
zárnak le. Ezzel minimálisra csökkentik a kellemetlenségeket. Néhány nap
alatt teljesen átépitették az egyik peront. A következő képen is ez
látható:
(110 - Wien
Meidling)
10 percnyi U-bahnos zötykölődés után,
megérkeztünk a Westbahnhof-hoz. Ez a kép a pályaudvaron belül készült
(111 - Wien
Westbahnhof)
Hogy még
teljesebbé tegyük a vasúti "repertoárunkat", ezért úgy időzitettük a
dolgokat, hogy Bécsben elérjük a Hamburgba tartó, 90-es számú
InterCityExpress szerelvényt. A "vezérmozdony" utáni első vagonba
szálltunk fel:
(112 - ICE
szerelvény Bécsben)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sajnos az
örömbe vegyült egy kis üröm is, ugyanis az első vagon pont az egyik
dohányzó vagon volt. Szivták is a koporsószögeket rendesen... Ezért
többnyire az előtérben álldogáltunk. Volt ott egy digitális kijelző is,
ami 120 felett, már mutatta a vonat aktuális sebességét is. Bécs
külvárosi állomását, Hütteldorf-ot elhagyva a vonal emelkedni
kezd és beérünk a Bécs melletti dombvidékre. Purkersdorf és
Pressbaum (315) állomásai után elérjük Rekawinkel "mezei"
állomását. Ugyanis, az állomáson kivűl, nem sok minden van a közelben.
Rekawinkel után rögtön van egy rövidebb alagút, majd kicsit arrébb
mégegy. Ezen a részen nagyon kanyargós a pálya, emiatt még az ICE is
alig döcögött. Ezt a "hegyi" részt ki akarják küszöbölni egy teljesen
más nyomvonalú, elkerülő pálya megépitésével. Hütten után egy
jóideig még kanyarog a pálya, majd lassan kiérünk a
Duna árterületére. Böheimkirchen
állomása után már elérjük a 140-et is. Hamarosan befutunk St.
Pölten (272), éppen átépités alatt álló főpályaudvarára. A
vágányok nagyrésze fel van már szedve és bővités alatt áll az egész! St.
Pölten után sokhelyen ki van bővitve a pálya, igy két vágány helyett
szinte végig négy vágány van. A "régi" kétsines pályát használják a
tehervonatok és a helyi (Regional-Zug) vonatok. Az új, nemrég épitett
pályát pedig a nagysebességű (mint pl. az ICE, EC, EN, IC) vonatok
használják. Az új pálya nyomvonala nem mindenhol párhuzamos a régi a
nyomvonallal. Több helyen is röviditettek. Néhol ez igen hosszú és gyors
alagutakat jelent. St Pölten után többnyire nagysebességű a pálya.
Vagyis minimum 140-es. Többnyire 160-as, de az új RailJet projekt miatt,
egyre többhelyen találunk 180-as, sőt 200-as pályaszakaszokat is! A
RailJet projekt szerint, egyre többhelyen lesz 200-as fölötti
pályaszakasz is (a tervek szerint 230 lesz a maximum engedélyezett
sebesség, mert tudomásom szerint, a hagyományos mozdonyok nem birnak
többet. Még a Taurus sem bir 250-nél többet menni. Az ICE szerelvények
mondjuk elbirják a 280-at is. Mi kétszer értük el a 200-as tempót,
egyszer elég sokáig tartottuk is. Autóval mentem már 200 körül, de
vonattal addig maximum csak 150-el mentem. Elég izgalmas 200-al
suvasztani. Még a nagysebességű váltók is nagyon rövideknek tűnnek
ekkora sebességnél.
Loosdorf
(234) és Melk (213) környékén a vonal kettéválik. Ezen a részen,
az új nyomvonalon két hosszú alagút is épült. Saccolásom szerint 5-6 km
is megvan. Ybbs an der Donau (224) állomása előtt a régi vonal
egy nagyot kerül (többnyire a Duna partján halad), az új pálya
nyomvonala viszont egy hosszú, nagysebességű alagúton át halad. 160-as
tempónál is percekbe telt, mire átmentünk rajta. Amstetten (281)
után szinte végig száguldoztunk. St. Johann előtt és után újabb
röviditések vannak. St Johann előtt csak egy rövidebb alagút épült az új
pályán, de utána már komolyabb épitkezések voltak. A régi vonal érinti
Haag (346) állomását, elég sokat kanyarogva és kerülve ezen a
részen. Az új nyomvonal, Haag magasságában, egy igen hosszú alagútba fut
be. Az S lefutásu alagút becsült hossza, úgy 6-8 km lehet. Az alagút
kijárata után, újra találkozik a régi és az új nyomvonal. St.
Valentin (268) és Enns (281) állomása után nemsokkal,
megérkezünk Linz (266) főpályaudvarára. A St. Pölten és
Linz közötti, kb. 130 km-nyi távot, az ICE pont egy óra alatt teszi meg.
A linzi főpályaudvar, Bécs után talán a második legnagyobb forgalmú
főpályaudvara Ausztriának. Képek sajnos nincsenek, mert az ICE ablakai
sötétek és különben is, akkora sebességeknél lehetetlen éles képet
késziteni. Következő vonatunk Linz-ből indult, de mivel még több, mint
egy óra volt addig, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk még Wels-be
is. Mármint Wels állomására, nem az országba. Wels alig 20 km-re van
Linz-től, ezért még 10 perc se kellett és már ott is voltunk! Itt
leszálltunk az ICE-ről, majd megörökitettük, amint elhagyja Wels
állomását...
(084 - ICE indul
Welsből)
Miután elhúzott az ICE, én nekiálltam
fényképezni. Tesóm meg nekiállt engem fényképezni, amint fényképezek
(085 - "Japán
turista" Welsben)
A következő képen sikerült
megörökitenem, amint egy "City Shuttle" szerelvény érkezik Wels
főpályaudvarra:
(113 - City
Shuttle érkezik Welsbe)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kb. 10 perc
múlva elindultunk vissza Linzbe. Wels után -rögtön- található az egyik
legnagyobb osztrák RoLa (Rollende Landstrasse=Gördülő Országút)
terminál. Km-eken keresztül csak konténereket, rakodó állványokat és
rola vagonokat látni. A hatamas rakodó-terminál után vonatunk is
felkapta a 140-et és hamarosan újra Linz-ben találtuk magunkat. Mivel
még volt elég időnk, ezért kicsit bejártuk az állomást és megejtettünk
egy bevásárlást is. A linzi állomás nagyon modern, nemrég újitották fel.
Többszintes, szépen megcsinálva, csak gyönyörködni lehet benne... A
bámészkodás közben hamar elrepült az idő, ezért hamarosan újra egy
vonaton üldögéltünk és vártuk az indulást.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hamarosan elhagytuk
Linz állomáskomplexusait és elindultunk dél felé,
Kirchdorf irányába. Kremsmünster-nél (384) hatalmas kolostor
található egy domb tetején. Wartberg után több helyen is vasúti
épitkezés kezdődött. Mivel ezen a részen elég kanyargós a vonal, ezért
több helyen egy új, de ezúttal már sokkal egyenesebb nyomvonal
megépitésébe kezdtek. Ahol mi kanyarodunk, ott az új pálya röviditeni
fog. Linz után még verőfényes napsütés volt, de mire leértünk ide,
teljesen beborult, sőt a távolban kisebb zivatar is kibontakozóban volt.
Végül mi csak egy rövid záport kaptunk. Még éppen az eső előtt készült
ez a kép:
(114 - Az új
pálya épitése)
Kirchdorf
ad Krems (450) után elérjük az Alpokat és beérünk egy szűkebb
völgybe. Michelsdorf után után igen látványos részek következnek.
Itt mellénkszegődik az autópálya is, ami szinte többet fut alagútban,
mint nem. Hamarosan befutunk egy jobbos alagútba. Amikor bementünk az
alagútba, még borongós idő volt, csepergő esővel, de az alagút után,
mintha teljesen máshova csöppentünk volna: ragyogó napsütés és szinte
felhő sem volt az égen. Az légkör teljesen kitisztult, talán egész utunk
során itt voltak a legjobbak a látási viszonyok! Klaus ad Pyhrnbahn
után igazán látványos részek vannak!
(086 - a Steyr
völgye)
Ezen a
részen a Steyr folyó völgyében haladunk.
Három alagút van ezen a részen. Amint a képen is látszik, az út
többnyire a folyó medre fölött halad, hosszú hidakon. A vasút
természetesen a hegy gyomrában halad, hosszabb-rövidebb alagutakon. Ezen
a szakaszon végig videóztam, mindenképpen érdemes megnézni.
Steyrbrücke körül kersztezzük az autópályát, ami alagútból ki,
alagútba be:
(087 - Autópálya
Steyerbrücke előtt)
Hamarosan elhagyjuk a
Steyr folyó völgyét és a
Teichl folyó völgyében haladunk tovább. Az
előbbihez hasonló a helyzet...
(088 -
Autópályás alagút-hid-alagút)
Windischgarsten (602) környékén lenyűgöző idő és látvány fogadott
minket! Szikrázó napsütés és gyönyörű táj...
(115,
089 - Alpesi tájak
Windischgarstennél)
(116 - Tájkép
Windischgarstennél)
Hamarosan megérkeztünk Spital am
Pyhrn állomására. Itt megálltunk, igy volt idő lefényképezni az
impozáns állomásépületet
(090 - Spital am
Pyhrn állomása)
Spital am Pyhrn után egyre magasabb
hegyek húzódnak a völgy mellett és lassan már felette is:
(091 -
Hegyvonulatok Bosruck fele)
Bosruck után hirtelen "elfogy"
a völgy és bemegyünk a legalább 5 km hosszú Bosruck-tunnelbe:
(092 - A most
101 éves Bosruck-tunnel)
A
Bosruck-tunnel teljesen átvágja a felette húzódó sziklavonulatot. Az
alagút kijárata után nemsokkal elérjük az Enns
folyó völgyét. Ardning (696) után találkozunk az 5500 m hosszú
Bosruck alagútból kiérő autópályával. Majd egy km hosszan, egy hidon
halad az autópálya, részben Ardning települése felett. Lassan beérünk a
völgybe, átmegyünk az Enns folyó felett átivelő hidon, majd miután
becsatlakoztunk az Enns völgyében futó másik vasútvonalhoz, megérkezünk
Seltzhal főpályaudvarára. Maga a település elég kicsi, de
hatalmas pályaudvara van, ami egyben nagy vasúti csomópont is. Itt
leszálltunk a vonatról, majd némi várakozást követően, felszálltunk a
Bécsbe tartó "vissza"-vonatra. Amig Selzthalban nézelődtünk, csináltam
néhány képet is. Sajnos nappal szembe voltunk, ezért nem sok kép lett
megfelelő. Ime egy jobb kép:
(118 - Seltzhal
állomása)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A vonatunk
amolyan "Nostalgia Zug" volt, majdnem tövig lehúzható ablakokkal. Bátyám
német nyelvtudását kihasználva, elfoglaltuk helyünket az egyik, teljes
egészében az ÖAMTC részére fentartott vagonban. Mivel az osztrák
autóklubbosok csak később szálltak fel, igy egy jó darabig csak mi
ketten bitoroltuk az egész vagont! Seltzhal állomását elhagyva
elindultunk visszafelé, az Enns völgyében.
De most nem arra mentünk, ahol jöttünk, hanem végig az
Enns folyó völgyében, lefelé... Miután
balra letért az a vonal amerről jöttönk, még egy darabig egy szélesebb
fennsikon haladtunk. A völgy kétoldalán szép magas hegyek sorakoztak,
hogy öröm volt nézni. Admont (640) állomása után csinálta Tesóm
ezt a képet. Jó kis sziklák vannak arrafelé. Én persze közben végig
videóztam...
(093 - Admont
sziklái)
Admont után még egy kis ideig
kanyargunk a völgyben, majd hamarosan beérünk egy csodálatosan gyönyörű
helyre:
(094 - Oda
fogunk bemenni...)
Baloldalt, fent hatalmas sziklafalak
tornyosulnak, az egyre jobban beszűkülő völgyszoros fölé:
(095 - Magas
sziklafalak)
Ezután
hirtelen, teljesen beszűkül a völgy! Egy rövid, balos alagutat követően,
átmegyünk az Enns felett átivelő hidon, majd egy szépséges kanyonban
folytatjuk utunkat. A látvány egyszerűen fantasztikus volt, nehéz leirni
szavakkal. A kanyon hasonlit a Bischofshofen utáni kanyonra, de annál
kicsit hosszabb. Nekem nagyon tetszett ez a rész! Ime néhány kép:
(096, 097 - Az
Enns folyó látványos "völgykanyonja")
Bármerre néz itt az ember, csak
hatalmas és magas sziklafalakat lát. Főleg a folyóvölgy első harmadában.
Kép:
(098 - Szikla
sziklák hátán)
Gstatterboden környékén egy
hatalmas területtel rendelkező nemzeti park is található. Szivesen
eltúrázgatnék itt!
(119 -
Gstatterboden im Nationalpark)
(120 - Hegycsúcs
a nemzeti parkban)
Egy rövid
alagút után helyet cserélünk az úttal és a folyóval (magyarán a tulsó
parton haladunk tovább). Ezen a részen szintén nagyon szép helyeken fut
a pálya: keskeny völgyszoros, néhány rövidebb alagút, hidak, szóval
igazi csemegék!
(099 - Egy újabb
alagút)
Hamarosan
újra partot cserélünk, majd megérkezünk Hieflau (503) állomásra.
Hieflau nagyon szép helyen fekszik, három folyóvölgy találkozásánál. Az
állomás után található egy letérő, Eisenerz (736) irányába. Ez a
szárnyvonal nem is akárhogyan kezdődik! Hely hiányában, a sinpár már
rögtön az állomás után, befut egy jobbos alagútba. Érdekes, ugye? Ime:
(100 - Letérő
Hieflaunál)
Ez még
hagyján, de Hieflau után van egy deltavágány. Az egyik ága a fenti képen
bemutatott alagúton halad, a másik ága pedig, egy ives fém völgyhidon
keresztül, becsatlakozik a "fővonalba". A valóságban ez látványosabb,
mint a képen!
(101 -
"Deltavágány" Hieflau után)
Szinte rögtön a deltavágány után balra
fordulunk, majd beérünk egy újabb szűk völgybe. Ez újabb alagutakat
jelent...
(102 - Alagút
Wandau előtt)
Amúgy bocs,
hogy belelógok a képbe... Wandau környékén elég szép helyek vannak és
van két hosszabb alagút is. Wandau után már kevésbé sziklás a terep, de
még igy is van látnivaló bőven. Itt van pl. rögtön egy hatalmas autós
viadukt, Dörfl-nél:
(103 - Autós
viadukt Dörfl előtt)
Dörfl után
egy újabb, az Enns folyót átivelő hid és
néhány alagút is található. Ez a rész már inkább csak dombos, de még igy
is elég látványos. A vonal végig a folyóparton halad, néha elég közel
hozzá, sőt néhány helyen már hidak is vannak!
(104 - Viadukt
Altenmarkt előtt)
Mivel erre
már megint borongós idő volt (nem kizárt, hogy a Kirchdorfnál minket is
elkapó eső felhőzete ért ide), igy ezen a részen csak kevés kép készült.
Videók viszont vannak, tehát érdemes megnézni őket! Altenmarkt előtt
igen kanyargós a völgy, ebből kifolyólag a pálya is. Ezen a részen
található néhány alagút is. Érdekesség, hogy nem egy alagút még az
eredeti, sziklába fúrt formában van, tehát nincsenek betongyűrük
beépitve. Ez elég érdekes, mert igy barlang feeling-jük van.
Altenmarkt bei St. Gallen (467) után is a völgyben haladunk tovább.
Minél jobban haladunk kifele a völgyből, annál kevésbé vadregényes és
látványos terep. Schönau előtt és után van még egy-egy alagút, a
mi vonalunkon ezután már nincs is több. Kleinreifling (417)
környékén találunk egy vizierőművet is az Enns
folyón. Kicsit lentebb is van egy vizierőmű, de az már sokkal nagyobb.
Az erőmű mellett halad el a vasút is, méghozzá -hely hiányában- egy
magas vashidon. A képen ez pont nem látszik...
(105 - Vizierőmű
Kastenreith előtt)
Veyer
Markt (399) állomása előtt még van egy utolsó, de igen látványos
rész! Kastenreith állomása után balra letér egy mellékvonal.
Szinte pontosan ugyanúgy, mint Hieflaunál (helyhiány miatt), itt is egy
átvezető alagútba fut be a mellékvonal:
(121 -
Kastenreith tunnel)
(106 - Letérő
Veyer Markt felé)
A letérő
alagút után átmegyünk az Enns folyó felett. Ez igen látványos, ugyanis a
magas viadukt alatt egy kisebb autós hid is átiveli a folyót. Tehát
viadukt a folyót átivelő hid felett. És hogy még szebb legyen a dolog, a
távolban látszik egy szépen ivelt autós viadukt is. Erről csak videóm
van, ugyanis Tesó gépében éppen azelőtt fogytak ki az elemek (a nagy
bumszli HP 945-ös csak úgy zabálja az elemeket, mindjárt négyet is
egyszerre). Éredekes módon elhagyjuk az Enns
völgyét és a Gaflenz völgyében haladunk
tovább. Veyer Markt (399) után emelkedni kezd a vonal, egészen
Gaflenz (482) körülig, majd Oberland után újra lejteni kezd.
Lassan kiérünk a völgyből, innen már elég sik terepen haladunk tovább,
egészen Waidhofen an der Ybbs (362) állomásáig. Itt felszállt egy
enyhén illuminált, de nagyon csürhe, valószinűleg sielésből hazatérő,
idősebb társaság, akik elég hangosan üvöltözve hozták mindenki tudtára,
hogy ők bizony jól érzik magukat. Mi gyorsan a vonat elejére
menekültünk, ugyanis itt szálltak fel az ÖAMTC-sek is, ráadásul a diszes
társaság a számukra előre lefoglalt vagonban dinom-dánomoztak. Jött is a
kalauz bácsi és szépen kiebrudalta a vagonból a dáridózó bandát. Az
Ybbs folyó partján, Kematen és
Ulmerfeld (325) állomásait érintve, hamarosan megérkeztünk
Amstetten (281) pályaudvarára. Itt csatlakoztunk be a
Bécs-Salzburg fővonalhoz. Az Amstetten-Bécs vonalat már bemutattam az
5. nap-i leirásom elején, ezért most nem
részletezem. Ezen a részen filmeztem is. Mivel "személyvonattal"
voltunk, többnyire a régi "lassú" és a néhol kerülő pályán mentünk. Már
igencsak estére járt, mire befutottunk a "végmegállóba", vagyis a Wien
Westbahnhof-ra...
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Bécsben
-szokás szerint- át kellett szálljunk. Az U6-os metróval mentünk egészen
Wien Meidling-ig. Némi várakozás után (késett a Bécs-Graz IC),
felszálltunk a vonatra, majd egészen Wiener Neustadt-ig élvezhettük egy
kissé beszivott utas (szó szerint!) "kellemes" társaságát. Többnyire a
folyosón dekkoltunk ezidő alatt. Alig félóra alatt meg is érkeztünk
WN-ba.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Wiener
Neustadt-ból a 10 órás (utolsó előtti) vonattal indultunk vissza,
Sopronba. Már majdnem este 11 óra volt, mire hazaértünk. Kissé fáradtak
voltunk, de nem sokat pihenhettünk, mert másnap reggel már indultunk is
tovább... Ez a vonatozás!
Ausztriai körutazásunk utolsó, vagyis
hatodik napjának, a részletes bemutatása hamarosan követkzetik!
Hatodik nap - Day 6.
